Történet Az UMZE több szakaszból álló történetének kezdetei egészen a XX. század első feléig nyúlnak vissza. Bartók Béla, Kodály Zoltán, Buttykay Ákos, Demény Dezső, Kacsóh Pongrác, Kovács Sándor és Weiner Leó 1911 tavaszán alapította meg az Új Magyar Zene Egyesületét, mely alapvetően a magyar zenei élet megreformálását tűzte ki célul. A törekvéseik a sajtóban megjelent nyilatkozataik alapján nem voltak teljesen egyértelműek – először a magyar szerzők műveinek autentikus, meggyőző előadásmódját hangsúlyozták, aztán egy új, magas színvonalú zenekar létrehozását jelölték meg célként, de a magyar zenei kultúra ápolása és fejlesztése – ismeretterjesztő előadások szervezése és egy zenei könyvtár létrehozása – is felmerült a szervezet programjaként. Az egyesület belső konfliktusai mellett az indulás nehézségeihez hozzájárult az is, hogy a kulturális minisztérium végül nem biztosította az induló vállalkozás remélt támogatását, és emiatt – a koncertek számát és az előadó-apparátust illetően – változtatniuk kellett a terveiken. Az 1911/12-es évadban a meghirdetett öt hangversenyből csak három valósulhatott meg, és az egyesület 1912-ben beszüntette a működését. 1930 decemberében az UMZE újjáalakult, és az ISCM (International Society for Contemporary Music) keretébe kapcsolódva, annak magyarországi szakosztályát képezve kezdte meg működését Kadosa Pál vezetésével. 1932 és 1938 között évente 3-5 koncertet szerveztek, számos új hazai alkotás – többek közt Farkas, Jemnitz, Kadosa, Kósa, Kuti, Seiber, Szelényi, Veress művei – mellett külföldi szerzők (Berg, Chávez, Cowell, Honegger, Maconchy, Roldán, Ruggles, Varèse) darabjait is műsorra tűzték. Az ISCM 1940-ben Budapestre szervezte volna nemzetközi fesztiválját és a közgyűlését, a háború azonban közbeszólt, az egyesület 1939-ben megszűnt, és csak 1945 őszén, a Magyar Zeneművészek Szabad Szakszervezetével együttműködve alakult ismét újjá, de az új lendület néhány 1946- ban megrendezett koncert után ismét hamvába holt. Az UMZE története ötven évvel később, 1996 nyarán folytatódott. Rácz Zoltánban – egy darmstadti kurzusról hazatérve – fogalmazódott meg egy főként huszadik századi repertoárt játszó kamaraegyüttes létrehozásának gondolata. Az Ensemble Modern, a London Sinfonietta vagy éppen az Ensemble Intercontemporain mintájára olyan formációban gondolkodott, melynek szervezeti felépítése lehetőséget ad arra, hogy a művészek többféle összeállításban, vagy akár szólistaként is részt vehessenek egy-egy kompozíció megszólaltatásában. Egy olyan nyitott szellemiségű műhelyt képzelt el, melynek felkészültsége, magas színvonalú munkája azon felül, hogy tökéletesen megfelel a kortárs kompozíciók által támasztott zenei és technikai igényeknek, a szerzőket új művek megírására is inspirálja. Rácz Tihanyi Lászlóval és Wilheim Andrással konzultált a tervéről, a zeneszerző a muzsikusok kiválasztásában és a műsorok megtervezésében, a zenetörténész pedig a névválasztásban vállalt szerepet. Wilheim javaslatára végül egy olyan névben állapodtak meg, mely nemcsak a szellemi hagyomány felelevenítésére utal, hanem benne rejlik a zenei múltra való építkezés törekvése is. Az új formáció legelső koncertjén, 1997. október 9-én még a Budapesti Őszi Fesztivál kamaraegyütteseként – Fesztivál Ensemble néven – lépett fel, UMZE Kamaraegyüttesként pedig 1998. március 17-én ősbemutatókkal és magyarországi premierekkel debütált. A zenekar 1997 és 2005 között fenntartó nélküli, alkalmi társulatként működött, és bár rendszeres fellépője volt a Budapesti Tavaszi Fesztiválnak, a Budapesti Őszi Fesztiválnak és a szombathelyi Bartók Szemináriumnak, négy lemeze is megjelent és a hazai mellett a külföldi kortárs zenei életnek is megkerülhetetlen tényezője lett (többek között Avignon, Huddersfield, Bécs, Berlin és Karlsruhe fesztiváljain is részt vett), a folyamatos munka lehetősége, a hosszú távú tervezés és a szakmai építkezés mégsem volt garantált. Ezért amikor 2005-ben a magyar zenei élet 17 meghatározó szereplője (Batta András, Csalog Gábor, Dobszay László, Eötvös Péter, Jeney Zoltán, Keller András, Kovács Brigitta, Kurtág György, Ligeti György, Perényi Miklós, Rácz Zoltán, Rados Ferenc, Simon Béla, Szőllősy András, Tihanyi László, Vidovszky László és Wilheim András) újraalapította a zenekar mögé álló Új Magyar Zene Egyesületét, és a kulturális tárca támogatását is sikerült elnyerniük, új távlatok nyíltak a kamaraegyüttes életében. Több sikertelen kísérlet után végre lehetőség adódott arra, hogy Bartókék kezdeményezése ezúttal tényleg gyökeret verjen a magyar zenei életben. Az UMZE nevéhez számos ősbemutató és hazai premier fűződik. Meghatározó külföldi szerzők – többek között Messiaen, Stockhausen, Reich, Lang, Widmann, Boulez, Varèse, Xenakis, Adès és Nono – darabjainak magyarországi bemutatásával sok esetben régi adósságot törlesztettek, emellett fontos szerepet vállaltak a magyar kortárs szcéna legfrissebb alkotásainak tolmácsolásában. Az idősebb generáció (Kurtág György, Eötvös Péter, Tihanyi László, Jeney Zoltán) műveinek premierje mellett a fiatalabbak (többek közt Balogh Máté, Dinyés Dániel, Gryllus Samu, Horváth Balázs, Tornyai Péter, Vajda Gergely, Varga Judit, Dargay Marcell, Futó Balázs és Szőcs Márton) legújabb kompozícióit is műsorra tűzték. Az ensemble történetének két fontos állomása volt 2009. január 31-én a New York-i Carnegie Hallban Kurtág Anna Ahmatova verseire komponált dalciklusának premierje, illetve 2022. március 6-án Eötvös Péter Fermata című kompozíciójának ősbemutatója. Koncertjeik számos esetben fontos évfordulókra épültek (tematikus esttel tisztelegtek pl. Olivier Messiaen, Karlheinz Stockhausen, Steve Reich, Louis Andriessen, Pierre Boulez, Lajtha László, Szőllősy András, Sáry László, Tihanyi László és Kurtág György művészete előtt), legnagyobb ilyen jellegű vállalkozásuk pedig az „Hommage à Ligeti” sorozat volt, melynek keretében 2006 és 2014 között – számos hazai és külföldi muzsikus közreműködésével – csaknem a teljes életművet bemutatták. Az együttes szívesen kooperál más kortárs zenei projektekkel: a Neue Oper Wiennel együttműködve két opera – Jörg Widmann Das Gesicht in Spiegel, és Leonard Bernstein A Quiet Place című művének – magyarországi bemutatóján is közreműködtek, illetve a Müpa és a BMC közös produkciójaként megrendezésre kerülő Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny döntő-gálakoncertjein is ők szólaltatták meg a legjobbnak ítélt ensemble darabokat.