Debussy: Egy faun délutánja - Benno Sachs átdolgozása Schönberg felügyeletével Schönberg-Kocsis: Zongoradarab, op. 11/2 Stravinsky: Három japán dal Ravel: Három Mallarmé-poéma Schönberg: Az erdei galamb dala a Gurre-dalokból Schönberg: Két dal, op. 14 Schönberg: I. kamaraszimfónia, op. 9
Kocsis Zoltán
Halmai Katalin, Polyák Valéria - ének Kocsis Zoltán - zongora UMZE Kamaraegyüttes
A 20. század elejének meghatározó zeneszerzőinél meghökkentő hangszer-összeállítások kezdenek megjelenni, amelyek életerejéből alig telik egy műnél többre, más formációk viszont megmaradnak, továbbfejlődnek, nemegyszer szerzőjük névjegyévé válnak. Ekkor kezdődik az első kitörési kísérlet a szokványos értelemben vett klasszikus zenekari hangzásideálból, amit remekművek hosszú sora hitelesít.
Sztravinszkij közlése szerint Ravel az ő Három japán dala nyomán komponálta saját Mallarmé-dalait. A hangszerelések pontos egyezése mindenesetre ezt bizonyítja. A zongora használata ekkorra már polgárjogot nyert az ilyesfajta együtteseknél, amelyek őse talán Schönberg Pierrot lunaire-jében keresendő. Maga Schönberg 1906-ban még nem tart ott, hogy a zongorát bevetné, de ez talán felesleges is lenne a homofóniát csaknem teljesen kizáró, illetve az idézet, a mottó szintjére redukáló Kamaraszimfónia esetében. Késői korszakára azonban tipizálódik az a kisebb együttes, amely zongorát és harmóniumot is szerepeltet: a Gurre-dalok egyes részletei ezen a kisebb apparátuson is sérülés nélkül megszólalhatnak.
Kézenfekvőnek tűnt, hogy tanítványaival nagyjából erre a formációra dolgoztassa át Debussy korai remekművét, az Egy faun délutánját, amelytől szintén nem idegen a kissé expresszionistább hangzásvilág. (Kocsis Zoltán írása nyomán.)