BUDAPESTI TAVASZI FESZTIVÁL

Az UMZE Kamaraegyüttes koncertje
Budapest, Budapesti Olasz Kultúrintézet
H-1088 Budapest, VIII. Bródy Sándor u. 8.
2007. március 19. / 19:30
Műsor:
Szőllősy András: Addio
Olivier Messiaen: Oiseaux exotiques - Egzotikus madarak
Eötvös Péter: Shadows
Ligeti György: Hegedűverseny
Közreműködik:
Keller András - hegedű, Csalog Gábor - zongora, Ittzés Gergely - fuvola, Klenyán Csaba - klarinét
UMZE Kamaraegyüttes
vezényel: Rácz Zoltán

Szőllősy András: Addio
A kompozíció 2002-ben keletkezett, a szerző művét Kroó György emlékének ajánlotta. "Az ősi kultuszokban a gyászolók az elhunyt számára kedves tárgyakkal népesítették be a temetés helyét. (...) Szőllősy olyan konkrét zenetörténeti hivatkozást rejtett a kompozícióba, amely minden bizonnyal Kroó tanár úr szívéhez is közel állt, s amely ugyanakkor eszközt kínál a méltósággal viselt gyászhoz. (…) Az Addio partitúrája a szólóhegedű mellé négy hegedűt, két brácsát, két csellót és nagybőgőt társít. Vélhetnénk, hogy a szólóhangszer megválasztása is az elhunytra utal, hiszen Kroó György hegedűsként kezdte pályáját, ám sokkal gyakorlatibb okok is meghúzódhatnak az apparátus hátterében. A zeneszerzőt éveken keresztül foglalkoztatta egy Pauk György számára írandó hegedűverseny terve, ez a mű azonban megvalósulatlan maradt." (Farkas Zoltán) Számos zenetörténeti utalás (pl. Bartók és Stravinsky) mellett két konkrét, a mű dramaturgiája és poézise szempontjából fontos idézet található a kompozícióban. Mindkettő Bachtól származik, az egyik a Komm, süsser Tod / komm, sel’ge Ruh! kezdetű Geistliches Lied (Jöjj, édes Halál, jöjj, áldott nyugalom, jöjj, vezess engem a békességbe!), a másik a Wohltemperiertes Klavier I. kötetének h-moll fúgája.

Olivier Messiaen: Oiseaux exotiques – Egzotikus madarak
Messiaen egész életében gyűjtötte a madárhangokat. Egykori mestere, Paul Dukas hívta fel a figyelmét a madárzenére: "figyeld a madarakat, ők a legnagyobb mesterek". Az egyik legambiciózusabb zongorasorozatában (Catelogue d’oiseaux), a Chronochromie és a Couleurs de la cité céleste c. több, saját gyűjtésű madárdalt dolgozott fel. Az Egzotikus madarak c. zongorára és kiszenekarra komponált darabjában (1956) nem kevesebb, mint negyven különböző madárének került feldolgozásra, de maga a mű (egyetlen nagyszabású tétel) nem valamiféle zenei pitoreszk, nincs konkrét, elbeszélhető tartalma, inkább egyfajta hangfantázia.

Eötvös Péter: Shadows
Az alábbiakban a darab két külföldi recenziójából idézünk: "Eötvösnél minden zenekari darab összetéveszthetetlen, egyéni hangzásképet mutat. A Shadowsban - a címnek megfelelően - a hangzásokat olyan térbe helyezi, amelyben mozognak, eltávolodnak egymástól, árnyékot vetnek, és önmaguk is árnyékká lesznek. Ez a tér architektonikus és akusztikailag észlelhető, másfelől pszichológiai térként is értelmezhető. A fúvósok a szólisták árnyékai, a fák a fuvola, a rezek a klarinét árnyai. A cseleszta egy burkot képez a fuvola és a klarinét körül, a háttérben felállított üstdobok a szólisták mellett álló, jeladó kisdob árnyai. A leghalkabb részeknél a két szólóhangszer csak a közönség mögött lévő hangszórókból hallatszik halkan, így olyan intim hangulatot teremt, hogy a hallgató úgy érzi, közvetlenül a fülébe suttognak." "Eötvös 1996-ban írt Shadows című műve valóságos mestermű: egy gyönyörű mini-concerto kamarazenekarra, fuvola- és klarinétszólóval. A szólóhangszerek finom erősítésével a hang titokzatosan más és más helyről árad, mint ahol a szólisták megszólaltatják. Ezt az ötletes térbeli hatást a kompozíció újszerű szerkezete eredményezi. Eötvös költőien játszik a hangok terével - egy térbeli játékot mutat be egyszerű muzsikálással, rafináltan kidolgozott kis ötletekkel, finom elképzeléssel ötvözve Boulez költőiségét Webern feszességével."

Ligeti György: Hegedűverseny
A Hegedűversenyt Ligeti (1923-2006) Saschko Gavrilov hegedűművész számára komponálta. A kompozíció első, háromtételes változata 1990-ban, a kibővített öttételes változat 1992-ben keletkezett. A darab Ligeti jellegzetes hangütéseinek valóságos tárháza. A lebegő, szándékosan "hamis" hangfelületek (elhangolt vonósok, okarina-kórus), középkori polifónia (hoquetus), sűrű kánon (III. tétel), lamento (IV. tétel), végül népdalidézet a fináléban (Beteg asszony, fáradt legény).

[Vissza]