SÁRI JÓZSEF ÜNNEPLÉSE

BMC
2020. november 28., szombat, 19:30

Műsor:

Kérdések Hillelhez

Vonósnégyes Nr. 2. — ősbemutató

Tractatus — ősbemutató

Elmegyek már közületek: 3 dal népi szövegre

Fúvósötös — ősbemutató

szünet

3 Dal Weöres Sándor verseire — ősbemutató

Fiction

Apolog

Sári József, Kossuth-, és Erkel-díjas zeneszerző 2021-ben 85 éves. Általa válogatott művek előadásával, köztük három ősbemutatóval, valamint őt jól ismerő és szerető meglepetésvendégekkel beszélgetve köszöntjük őt ebből az alkalomból.

Kedvcsinálónak álljon itt két rövid részlet saját, ‘Korunk Noé-bárkája’ című írásából:

„Gyakran előfordul, hogy “szürke” embereknek igen színes az életrajzuk, eminens egyéniségeknek pedig inkább szürke. Egykori zeneszerzés tanárom, Szervánszky Endre az ezzel kapcsolatos kérdésre a következőképpen válaszolt: “Nem történt semmi különös; komponáltam, tanítottam.” Hogy ez az egyszerű mondat tartalmilag mit takar, azt a zeneileg tájékozottak és a tanítványok jól tudják. Számomra egész életemre meghatározó mindkettő.

/…/

Szunnyadó agyféltekénk tápláléka a művészet. Tápláljuk vele, talán még felvevőképes! Ébresszük fel újra a művészetek iránti igényt, amely régebben szinte minden emberben jelen volt! Ha nem így lett volna, miért születtek a népdalok? Miért faragta-díszítette botját a juhász? Miért festette ládáját, kapuját, szekrényét a legegyszerűbb ember is? Ezekből a dalokból, mindennapi használati tárgyakból energia árad. Bátran merem állítani, hogy minden igazi műalkotás mágikus erőkoncentrátum. Általa feltöltődve felemelkedhetünk azokba a régiókba, ahol létünk titkai, létünk értelme megvilágítást nyernek. Egyszóval: a művészet az a létra,

amelyen az istenekhez juthatunk. Nagyon sok gyötrő, a mindennapokat megkeserítő kérdésre ezekben a régiókban találjuk meg a választ. Ezeket a válaszokat logikai úton nem lehet kikényszeríteni, hanem csak megálmodni vagy a fantázia segítségével megidézni lehet. Minden olyan törekvés, amely a művészet ápolását, azaz ezen keresztül az ember egyensúlyát célozza, szent és létfontosságú, feltétlen támogatást és szabad utat érdemel.

Meggyőződésem, hogy a művészet korunk “Noé-bárkája”.

Bízom benne, hogy még felkapaszkodhatunk rá.”